Stacey Misery Clark

Megakarsz ismerni? Tudni szeretnél rólam dolgokat? Minek az neked, hisz úgysem kezdesz vele semmit… csak egy újabb jelentéktelen információval gazdagodsz, amit az agyad úgyis kidob alvás során. Mindegy, a lényeg úgyis ugyanaz marad, foglalj helyet és hallgasd végig a sztorimat.
Január 8-án születtem, egy hóesésben gazdag és mínuszokban pompázó újévi héten, abban a városban, ahol anyám is megszületett. Ja, el is felejtettem mondani, nem idevalósi vagyok, de már évek óta itt élek.
Visszatérve a nagyon érdekfeszítő életemre azt kell elmondjam, hogy a gyerekorom igazán remek volt. Volt két szülőm, aki iszonyatosan imádott és egymást is szerették, nem sokat láttam őket veszekedni, nem volt az életembe olyan, hogy ’most a papa elmegy pár napra’. Szerencsésnek mondhatom magam, s még a nagyszüleimet is ismertem.
Káprázatos gyerekkor után, hamar bekellett látniuk a szüleimnek, hogy korántsem vagyok olyan  angyali teremtés, mint amilyennek ők láttak. Nem mintha törekedtem volna arra, hogy rózsaszín felhőt varázsoljak eléjük, ettől függetlenül mindig is szerettek és támogattak.
Szükségem is volt arra, hogy mellettem legyenek jóban rosszban, tejben vajban hisz 14 éves koromtól egészen 17 éves koromig anorexiában szenvedtem, alig ettem valamit, s amúgy is törékeny testalkatom még jobban elvesztette erősségét. De ne ijedj meg, már jól vagyok, sőt kicsattanok az egészségtől.
Óh, biztos vagyok abban, hogy már nagyon unod az írásomat, és a ’tökéletes’ életemet, ezért nem is szaporítanám tovább a szót… hisz nincs több érdekes dolog az életembe. Jelenleg egyedül élek, a saját lakásomban, amit ha hiszel, ha nem, nem a szüleim finanszíroznak, a saját zsebemből fizetem a számláimat, a plusz költségeimet és az egyetemet. Pincérnőként dolgozok az egyik közeli kis bárban, lehet onnan is vagyok neked ennyire ismerős, hisz ki ne venne észre egy vörös hajú, szeplőkkel teli zöld igéző tekintetű lányt?
A szüleim is erre laknak, ja, és mielőtt megkérdeznéd, szingli vagyok, tehát szabadon pasizhatok, ha ahhoz van kedvem. Nem vagyok pasi faló, inkább lassan jársz, tovább élsz típus vagyok, óvatosan bánok a hímneműekkel. Úgy vagyok vele, hogy majd jön valaki az életembe, a megfelelő személy persze, és az majd mindent előhoz belőlem.
De most már tényleg befejeztem, ketyeg az óra, neked is és nekem is mennem kell.