lora calder;;

Hideg futkos hátamon, izmaim megfeszülnek ahogy ijedten meredek előre. Közbe kellene lépnem, megállítani a két farkast ahogy egymásnak esnek. Félek. Nem akarok megsérülni. Önző vagyok, tudom. Mindig is saját céljaim lebegtek szemem előtt. Sosem találkoztam olyan személlyel akiért megérte volna változni, és szerintem sosem fogok. Túlságosan fontos, hogy nekem legyen jó, de most valahogy még is úgy érzem tennem kéne valamit. Symur a falka vezér én pedig a párja független attól, hogy tudom bárkivel össze fekszik, ha úgy tartja kedve még sem hányom szemére. Ha megtenném egyszerűen kidobna és a tisztelet mely általa jár nekem szertefoszlana. Ismét gyengének és jelentéktelennek érezném magam. Mancsaim mintha a hóba tapadnának, rettegéstől nem tudok moccanni. Hangos vicsorgás, nyüszítés, vér érces bűze terít be mindent. Eluralkodik felettem a pánik őrjítő homálya és ahelyett, hogy segítenék Symurnak külön álló Barryra pillantok, majd elszaladok. Csak szaladok amerre látok, be a fák közé. Lábaim égnek a jeges hótól, de nem érdekel a fájdalom. Egyfolytában azon kattog az agyam, hogy valakit majd siratni fog a falka. Mi van, ha megölik Symurt? Ki lesz az új vezér, és mi lesz velem? Áhh...ez nem lehetséges. Ő nagyon erős és büszke nem hagyja magát. De nem tudom kettővel hogyan birkózik meg. Egy vaskos törzsű fa tövében megpihennek egy kicsit. Lihegve nézek körbe, próbálok nyugodtabb állapotba kerülni. Felkavartak a látottak, hallottak és a fejemben és ezernyi dolog kering. Lassan újból normális ütemben dobog a szívem, s a levegőt sem kapkodva kell belélegeznem. Újból szaladni kezdek de nem előre hanem vissza a küzdelem helyszínére. Nem bírom! Tudnom kell mi történt. Ki sérültek meg..ki halt meg. Ahogy visszaérek látom, hogy valamelyikük elfeküdve a hóban kész, hogy elvigye a zordkaszás. Megtorpanok egy pillanatra. Érzem, hogy Symur az és valamiért nem tudom eldönteni, hogy örüljek e vagy sem. Nem tudom miért, de vegyes érzések kavarognak bennem. Nagyot nyelek miközben elindulok a két lihegő farkas felé. Jól gondoltam, a vezér fekszik vérben ázva a földön. Egy pillanatra fellélegezve érzem magam, de aztán eszembe jut, hogy megint egy senki leszek ha ő nincs. Zavartan nézek Barker-re és Ralph-ra. Melyikük volt? Melyikük lesz az új főnök? Bármelyikük is legyen az közel kell kerülnöm hozzá. Nem veszíthetem el amiért annyit szenvedtem. Symurt sosem szerettem még is mindent megadtam neki, muszáj volt, hogy védelme alá kerüljek és figyelmet kapjak. Mindenki tisztelt és miért? Mert hozzá tartoztam, de most kihez tartozok? Senkihez, de ez nem lesz sokáig így! Barry hatalom teljesen lép elő, ahogy kihúzza magát már tudom is kivel találom szemben magam, az új falkavezérrel. Még nem sejti de én már tudom, hogy Ő az enyém lesz nem is olyan sokára. Symur halála nem vehet el tőlem semmit.