Marcie Gallagher

nothing heard. nothing said. can't even speak about it!

Sosem féltem igazán semmitől. Nem volt, ami megrettentsen és ami porrá zúzzon legbelül, hogy szenvedjek és könyörögjek. Tudom, hogy a sebezhetetlenség csak rajtam múlik és azon, hogyan viszonyulok a félelemhez. Nincs félelem, nem létezik. Erős vagyok, akárcsak anya volt. De néha úgy alakulnak a dolgok, hogy még a legerősebbek is megtörnek. Amikor azt hiszed, immunis vagy mindenre - tévedsz. Én is tévedtem.
Erin más volt, mindig máshogy viselkedett velem, mint a többiek és ez megmérgezte a kapcsolatunkat. A kapcsolatunkat, ami még nem is burjánzott ki teljesen, de már romlásnak indult. Azt akartam, hogy utáljon vagy közömbös legyek számára, de ő megengedte magának a lopott pillantásokat, kelletlen gesztusokat és óvatlan érintéseket, amik titkon szánt szándékkal történtek. Amit igazán utáltam, az az érzés volt, amit kiváltott belőlem. Tudjuk, hogy milyen törvények uralkodnak ebben a generációban, ebben a társadalomban. Talán egy másik világban... talán ha előre ugranánk az időben, elfogadható lenne, hogy belülről égjek és tomboljak érte, de nem most. Ezt utáltam a legjobban. Olyan könnyedén tudott volna megbarátkozni a ténnyel, hogy az övé vagyok... a közelségemmel... az érintéseimmel. Inkább utáltam, mintsem kitaszítottja legyek a városnak.
A farkasok, a titkaik, apám beteges hagyománya, miszerint nem e világra valók... semmi volt ahhoz képest, amit Erinnel kapcsolatban éreztem. A természetfelettiek világa sosem riasztott meg, ez a lány viszont annál inkább. Tartanom kellett a távolságot még ha legbelül tudtam is, hogy csekély az esély, hogy továbbra is türtőztessem magam. A tények ellenem szóltak, nem pedig mellettem - tizenhét voltam és még nem volt barátom. Mindennek megvan a maga oka.
"Figyelj, ez teljesen rendben van!" A nővérem nem érthette ezt és nyilván ez volt az, ami miatt így reagált arra, hogy elmeséltem neki mindent. Alissa más mint én, sosem hasonlítottunk, de egy közös azért akadt bennünk - mindketten tudtuk, hol a helyünk és mi a dolgunk. Tudta jól, hogy nincs rendben az, amit érzek, amit csináltam, mégis arra biztatott, sodródjak az árral.
Talán Alissa meggyőzőkészsége adta alám olyannyira a lovat, hogy belemenjek Erin játékába és hagyjam magam behálózni. Elgyengültem mellette, de nem a szerelem vagy testem reakciói ijesztettek meg. Az elfogadhatatlan dolgok ijesztenek meg, amik miatt eltaposhatnak, megölhetnek lelkileg. Nem akartam érzelmi roncs lenni a társadalom és az emberek gerinctelensége miatt. Pedig tudtam, hogy ez jár nekem, tudtam, hogy meg fogom kapni, amint hagyom, hogy Erin vezessen és diktáljon.

i want your drama, the touch of your hand.
Bezártan, éhesen, kitaszítottan. Tudom, miről beszélsz. Elszakítva az embertől, akit meg akarsz kapni. Tudom, miről beszélsz. Félni a holnaptól, emészteni magad a tegnap miatt. Tudom, miről beszélsz. Más világban élni, ahol a szokatlan megszokott. Tudom, miről beszélsz.

Egy hónapja és két napja nem beszéltem Erinnel. Ő nem keres. Azt hiszem, durva voltam hozzá és megbántottam. Őt hibáztatni mindenért nem volt helyes dolog, főleg azért nem, mert éppannyira akartam az egészet, mint ő. Magam mellé láncolni a bátyját, aki értem eped minden sejtjével, nem volt helyes dolog. Tudatnom kell Erinnel, hogy nem Moses, hanem Ő kell nekem. És tudatnom kell vele azt is, hogy Moses farkas... a fagy és a lénye miatt tűnik el telente, nem pedig utazások miatt. El akarom mondani neki, hogy Moses-t muszáj magam mellett tartanom, különben nem csak engem, hanem apát is felőrlik az emberek bántó szavai. Másnak lenni nem jó dolog, még akkor sem, ha van miért... ha van KIÉRT harcolni. Én harcolnék érted, Erin, de nem megy. Tudtam, hogy egyszer kiderül, mi gyengít le igazán.

"Ha anyád élne, büszke lenne rád." Mindig emlékezni fogok apának erre a mondatára. Amint homlokon csókolt és megcirógatta a hajamat. Bízik bennem, hogy Mosesszel maradok és nem csinálok többet olyasmit, mint... Mint Erin. Erin nem mellém való és ezt olyan erőteljesen vésette velem a fejembe, minthogy életcélom kiűzni a Földről a farkasokat és azok természetfeletti világát. Mi lenne, ha tudná, hogy Moses is egy közülük? Nem szeretem őt.
"Én itt leszek. Mindig. Nem érdekel, kit szeretsz." Sírtam. Nagyon. Alissa nyakába borultam és úgy éreztem, ő az egyetlen ember a világon, aki megért, akire támaszkodhatok, aki sosem fog elítélni, hanem egyszerűen szeret úgy ahogy vagyok. Alissa tud mindent. A nővérem a mindenem.