just maccon

4 évvel ezelőtt

Rendben. Most mi a halált kezdjek magammal? Nagyon szép és aranyos dolog volt drága nemzőapámtól, hogy elhozott vadászni, de adhatott volna egy fegyvert vagy hasonlót. Csak, hogy elszórakoztassam magam, amíg ő "megvédi a várost egy igen rossz dologtól". Kérem szépen, ha álmomból keltenek fel akkor is az első dolgom, hogy mi az a veszély, amiért most itt ülök a furgonban. Pontosabban a platón, mert hoznak valamit. Ezt hallottam a rádión.
Ha részletesek akarunk lenni, már furdalt a kíváncsiság. Egyszerű eset sem vagyok, végül már ott tartottam, hogy egy kitaposott ösvényen haladtam előre. Vezetőfényem csak a mobilom volt, minden zseblámpát elvittek.

Kiskorom óta Mercy Falls-ban élek. Talán el sem tudok képzelni jobb helyet vagy talán még nem láttam. Hogy ki is vagyok? Jaj, bocsánatot kérek a faragatlanságomért. A nevem Xavier Maccon, a harmadik. Jó képű, magas és izmos testalkat. Tökéletes. Hátrányom, hogy makacs vagyok és folyamatosan cigizem, de meg lehet szokni.
A helyi gimibe járok, mint végzős. Otthon kéne lennem és tanulnom. Persze én itt járom le a lábam, hogy megtaláljam azt amit apám szintén árgus szemekkel kutat.

Farkasok. Mindenki erről beszélt egy időben. Aztán vadászok lepték el az erdőt és azóta se álltak le. Mi történik, még mindig egyenesen előre haladtam. Volt egy olyan sejtésem, ma sem vagyunk itt másért. Egy szőr csomót kell lelőni? Egyszerű mint az egyszer egy, nem?!
Apa erre mindig azt mondta; Fiam, majd ha megtanultad hogy ki a valódi ellenség...akkor könnyű lesz. Ezen mindig nevetnem kellett. Csak állatok.

Itt jön a történet nagyon rossz része. Amikor megtámadnak és meghalok. El kell keserítenem az embereket. Igazából...
Már jó ideje sétáltam, amikor ideges morgás rázott fel a mély gondolataimból. Igazából csak arra gondoltam, milyen jó lett volna otthon vacsorázni, mint szendvicset enni a kocsiban.
Szóval, a morgás. Majd jött a hozzá tartozó 'dolog' is. Farkas, csak az egyszerűség kedvéért.
Szó szerint rohanni volt kedvem, de az agyam lecsapta a viztosítékot így a lábam földbe gyökerezett. A szőrcsomó sem segített a helyzeten.

Újabb figyelmeztető hangot hallatott majd rám ugrott. Talán arra emlékszem, ahogy felhasad a ruhám éles fogai alatt...majd képszakadás.
Otthon ébredtem, méretes kötéssel az oldalamon, enyhe fejfájással és egy kis memória zavarral. Dél körül volt, emlékezetes.
Ekkor tudtam meg kik is ők valójában. Szörnyetegek. Magamon hordom az átkozottak által okozott jegyet. Mindig is motiválni fog.