Mercy Falls High School - Archie & Lana

Tárgy: Mercy Falls High School - Archie & Lana Hétf. Szept. 30, 2013 8:08 am

Au... - gondolom, miközben kikapcsolom a rádiót, amiből valami undorító pop zene üvölt. Csukott szemmel keresem meg a gombot és nyomom meg egy határozott mozdulattal, majd élvezem a csöndet. Tegnap - vagyis, mába nyúlóan - szétcsaptam magam. Már arra sem emlékszem, hogy kerültem vissza Beck házába. Az ágyam mellett egy vodkás és egy whiskey-s üvegen csillannak meg a felkelő Nap első sugarai. Semmi kedvem suliba menni, itthon is maradhatnék. Persze, jól tudom, ha ma itthon maradok, akkor holnap is és ez hosszú iseig nem is változna.
Még meleg van. Kellemes az idő. Messze még a tél - ezen gondolatra el kell mosolyodjak. Csak halványan. Majd nagy levegőt véve kinyújtózom és felkelek. Először is: átöltözök. A ruháimból árad a pia és a cigi szag. Fekete ujjatlan, farmer rövidnadrág, piros tornacipő. A sminket úgy hagyom, leszarom, a hajamat is csak összeborzolom egy kicsit, majd a konyhába megyek. Kell egy kávé. Meg aszpirin. Sürgősen.
Ügyes-bajos dolgaimat elvégezve, még épp időben indulok. Így is eléggé nagy a valószínűsége, hogy el fogok késni. Kit érdekel?! Egy cigi még belefér.
A suli előtt ácsorgok, a bagófüst mögül figyelem az érkezőket. Ahogy elhaladnak mellettem a gólyák, tekintetüket le sem veszik magas, vékony alakomról. Nem igazán veszek róluk tudomást.
Nem sokkal azelőtt húzom végig a csikket a kőfalon, hogy becsöngetnek. Sietős léptekkel indulok meg a termünk felé. A folyosón lézengő diákok beszélgetése duruzsolásként hat, ahogy bömböl a fülemben az Imagine Dragons.
Egy ismerős arc jön velem szemben a már kihalt folyosón. Én azért nem vagyok a teremben, mert mégsem ott vagyunk, ahol tavaly. Hogy ő miért? Nem tudom... Igazából sosem beszéltünk túl sokat a sráccal, csak látásból ismerem. Istenem, még a nevét sem tudom, szörnyű a névmemóriám. Még a szeme sem áll jól - eme gondolatra halovány mosoly kúszik arcomra, majd újra komor ábrázatot veszek. Megáll a szekrények mellett, lát engem, de nem is akarok elbújni. Helyette a falnak dőlök és úgy fürkészem arcát. Az óra még kevésbé hívogató, mind amennyire esetleg az volt. A tűzjelzőt méregeti, aztán engem.
- Már az első nap? Rossz fiú! - szólok oda neki, de hangom inkább cseng kissé kacéran, játékosan, mégis kissé hűvösen, mintsem dorgáló jelleggel.
A srác, ahogy tavalyról emlékszem, valamikor év közben 'eltűnt' - nem sokkal előttem, talán egy héttel. Furcsa volt és ismerős. Tavasszal én tértem vissza később, ő már itt volt, de olyan betegesen sápadt volt az arca, minden egyes nap. Heteken keresztül. Felkeltette a figyelmemet és az érdeklődésemet, ez ritka.

Tárgy: Re: Mercy Falls High School - Archie & Lana Szer. Okt. 02, 2013 5:17 am

I spend a lifetime in jail, yeah, that's what I'll do

Mit keresek én itt egyáltalán ? Nem is kellene már gimibe járnom. Legalábbis ha normális életem lenne, nem kellene. Nem mintha egyébként is bármikor betettem volna a lábam bármelyik osztályterembe. Csak jól esik emberek között lenni. És meleg van. Ami most a legfontosabb. Egyébként is minden idősebb farkastól azt hallom nyáron, hogy amíg csak tudok, tanuljak, különben bolond maradok egész életemre. Jobb, hogy a folyosókon sétálgatok, és próbálom elkerülni a felügyelő tanárokat, mintha Beck házában üldögélnek, három pulcsiban és hat takaró alatt valami ötszázszor olvasott könyvet szorongatva, hogy lefoglaljam magam az átváltozásig. Szívás ez az élet. Akkor már inkább lennék életem végéig farkas. Viszont ha belegondolok, hogy mi mindent veszthetnék, rögtön meggondolom magam.

Jócskán becsengő előtt már az iskola folyosóit róttam, végigsimítva egy-egy szekrény ajtaján, az illatokat használva segítségül, hogy megtudjak bármit is a diákról, akinek a holmijai a fémlap mögött lapulnak, gondosan elrendezve, vagy éppen csak beszórva. Ha nem lennék farkas, valószínűleg most valamelyik egyetemen ücsörögnék egy előadáson, hogy még több dolgot megpróbáljak beszuszakolni az egyébként is jócskán túlterhelt agyamba. Végigolvastam az összes könyvet Beck házában, és amikor kedvem van hozzá, még a városban található könyvesboltban is beülök az egyik sötét sarokba, hogy információkat tudjak meg az olyan dolgokról, mint vérfarkasok, a hozzá kapcsolódó legendák, vagy az agyhártyagyulladás. A kémiával nem sokra mentem eddigi életemben, de néha egy-egy olyan könyv is a kezembe akad. Hirtelen éles cipősarkak kopogása riaszt fel az elmélkedésből, amik hirtelen a tűzjelző megnyomására korlátozódtak, kiszorítva az összes többi dolgot. Felpillantok, és meglátok egy csinos lányt, aki mintha valahonnan ismerős lenne.
Próbálok feltűnés nélkül beleszagolni a levegőbe, de hamar rá kell jönnöm, hogy az emberi orrom nem olyan érzékeny, mint amikor négylábú vagyok. Francba is. Összeszűkített szemekkel figyelem egy pillanatig, aztán elkapom a fejem, és újra a tűzjelzőre koncentrálok. Mégis mi bajom lehet belőle, ha megnyomom ? Vicces lenne, ha az a rengeteg diák kirohanna a folyosókra, és végignézhetném, ahogy a tanárok próbálják őket lecsillapítani, miközben nagyon jól tudom, hogy nincs semmiféle tűz. Nem tesz jót nekem a családomtól távol töltött idő. Nem erre neveltek. De valahol nagyon messze elhagytam a lényemnek azt a darabját, ami arra késztetne, hogy raboljam ki valakinek a szekrényét, és üljek be egy órára. Bár a rablás részét sem tanították, de meg kell oldani a helyzetet.
- Ugyan.. Miért ne ? - kérdezem hasonlóan hűvösen. Úgy bánj másokkal, ahogy elvárod, hogy veled bánjanak. Úgy látszik ő azt várja, hogy mindenki ilyen hűvösen beszéljen vele. Ha rajtam múlik... - Nem kellene órán lenned, drágám ? - Magamban gyorsan káromkodom is egyet, hiszen megszokásból hívok mindenkit drágámnak, holott ezt a megtisztelő címet régen csak a húgom érdemelte ki. De ha már kimondtam, visszavonni nem lehet.

Tárgy: Re: Mercy Falls High School - Archie & Lana Szomb. Okt. 12, 2013 7:33 am

Kérdésére vállat vonok, ám ajkam szegletében mosoly játszik.
- Nem mondtam, hogy ne - vetem hátam a falnak és támaszkodok neki. - Eléggé vicces lenne - mondom, egy mosoly kíséretében. Mondandóm lényege igazából az volt, hogy szándékomban áll végignézni a káoszt, amit okozni készül. Mert az lesz. Káosz. Felfordulás. Botrány.
Kérdése megmosolyogtat. Még, ha arcáról azt is tudom leolvasni, hogy azt a drágámot nem feltétlen nekem szánta, inkább csak kicsúszott száján. Ezért nem is törődöm vele, abban a hitben, hogy nem személyemnek szólt.
- Kurvára hidegen hagy a biológia - vonok vállat. Igen... ilyen nyers stílusom van. Nem tudom, hogy ez 'ijesztő-e', de vannak férfiak, akiknek kifejezetten tetszik, ha káromkodok. Nem, mintha tetszeni akarnék a srácnak. Nem az a típusú lány vagyok, aki egy mosoly és két mondatnyi 'beszélgetés' után az esküvőt tervezné. Őszintén, még csak szerelmes sem voltam soha. Soha! Én másra használom a fiúkat. És a férfiakat. Mélyen szántó gondolataimat elhagyva ellököm magam a faltól és pár, óvatos lépést teszek felé. Egy ideig fürkészem a fiú arcát, majd kissé jobbra döntöm a fejem.
- Nem nyomod meg? - bökök állammal a tűzjelzőre. Ha mégsem nyomja meg, esküszöm, én megteszem! Tetszik az ötlet, kicsit sajnálom is, hogy nem az én fejemből pattant ki. Talán attól fél, hogy beköpöm majd? - fut át az agyamon. Nem fogom. Nem vagyok a tanárok kedvence, így én sem szívlelem őket - többen is próbálnak szopatni a tanári karból, órákon, de mindig dühösen veszik tudomásul, hogy tudom a kérdésekre a választ. Miért árulnám el bármelyiküknek is, hogy ki a tettes. Meg egyébként is... szimpatikus a srác. Ezt persze nem adom a tudatára, elég, ha én tudom.
Még közelítek pár lépést, már egészen közel vagyok hozzá.
- Ha már bűntársak vagyunk - húzom ajkam kétes mosolyra -, Lana Winters vagyok. Te pedig...? - nézek rá kérdőn. Nem kizárt, hogy tudja a nevem. Lehet, hogy én is tudom az övét, csak rettentően szar a névmemóriám.

» Lana Winters
» MF Városi Könyvtár - Lana & Barker