Barker Allstric

Ralph mellettem kocog a hóban, ami a hasáig ér. Mancsainak dobogása fülemben visszhangzik, miközben éhesen fújtatva haladok előre, arra, amerre az éhség és az orrom cipel. Nyelvem kelletlenül nyalja körbe pofámat és közben Ralph-ra nézek, aki morogva torpan meg. Anélkül is tudom, mi történik, hogy magyarázkodnia kellene.
Symur tekintélyt parancsoló, robosztus termete vet árnyékot a hóban, miközben mi akaratunk ellenére ugyan, de a földre lapulunk és meghunyászkodunk előtte. Symur mellett látom Lora vörösesbarna bundáját, majd pár pillanattal később már égszínkék szemei is felbukkannak. Hatalmas farkastekintetek ezek, melyeket az ember ha akarna sem tudna elfeledni. Az éhség közben tovább marja gyomromat, miközben megrázkódok, amint egy adag hó acélszürke bundámra hull a fáról.
Ralph felegyenesedik, én pedig értetlenül nézem, mit csinál. Tudom, hogy milyen helyet foglalok el a falkában és azt is tudom, Ralph milyen helyet foglal el benne - ugyanolyat, amilyet én. Az viszont, ami fontos, hogy Symur az Alfa. Ő a vezér, akinek tetszik vagy nem tetszik, engedelmeskednünk kell. Lora kiváltságos, elvégre a vezér párja. Nekünk őt is tisztelnünk kell.
A következő percben már Ralph Symur torkának esik. Nyüszítést hallok, majd morgást. Vicsorgás és farkaskiáltás. Üvöltés, fájdalmas hörgések. Lora elrohan, én csak állok. Nyüszítek, félek. Vér szaga szökik orromba, nyakamon a szőr égnek mered és érzem, hogy valakit ma elveszít a falkánk.
Végül közéjük vetem magam és én is Symur testét kezdem cibálni.

Mercy Falls sötétségbe burkolózott, én pedig vacogva bújok be Lora mellé. Az ő teste nem remeg úgy, mint az enyém, pedig nem különbözünk. Semmiben. Olyan, amilyen én, attól eltekintve, hogy ő áldásnak tartja ezt a létet - télen farkasként, nyáron pedig emberként szenvedni. A nyaraim éppolyan borzalmasak, akárcsak a teleim abból kifolyólag, hogy nem tudom kontrollálni a testemet. A hideg megöli Barkert és felszínre hozza a farkasomat, akit egész télen próbálnék levedleni.
- Annyira más vagy, mint Ő - ajkai borostámat súrolják, miközben meztelen testével egészen az enyémnek préselődik.
Tudom, hogy kire gondol, mikor Őt említi. Symur-ra. Symur-ra, akit tavaly én öltem meg, habár Ralph kezdeményezése nélkül sosem bántottam volna. Tudom azt is, hogy Lora sosem szerette, de biztonságban érezte magát mellette. Annyira furcsának tartom, hogy falkám összes tagjára emlékszem még emberként is, de egyetlen emberi rokonomra sem. Apám... anyám... az öcsém... halvány emlékfoszlányok, amikbe kapaszkodhatok, de semmi maradandó vagy tartós. Öt éve annak, hogy nem láttam őket.
- Ezért vagy most itt? - leheletem nyakát cirógatja, az ő lehelete pedig államat. Karjaimat védelmezőn fonom dereka köré és még közelebb húzom a formásra dolgozott embertestet, ami annyira más, mint a farkas teste - Vagy csak megint a tekintély és a biztonság kell? - felmordulok.
Lora ellök magától és feláll az ágyból. Köntöst húz magára és kisétál a konyhába, majd arra alszok el, hogy az apró helyiség pislákoló fényére koncentrálok.